"Aki nem élt a francia forradalom előtt, nem ismeri az élet édességét" - írta Talleyrand, a rafinált, Napóleon kora beli francia diplomata.
Szerb Antal is egész életen át tartó nosztalgiával fordult a XVIII., "a nők évszázada" felé. Régóta foglalkoztatta a királyné nyakékének témája, amit végül ebben a kísérleti műfajú regényben - "igaz történet" - vet papírra, gombolyít filozofikus, eszmetörténeti messzeségeken át.
A témát azért ez az - egyébként a tudomány által korábban már minden részletében feltárt - rokokó bűntény szolgáltatja, mert Szerb Antal szemében annak minden főbb szereplőjével és meglepő végkifejletével együtt magának a kornak és a nyugati történelem egyik legemblematikusabb eseményének, a "dicsőséges francia forradalomnak" ikonja. Példa, amin szemléletesen látszik, miért történt 1789-ben szükségszerűen az, ami.
Így, ha valaki szeretné átélni az élet XVIII. századi édességét, majd erjedését, legjobban teszi, ha elolvassa Szerb Antal lelkesedéssel írt esszéisztikus regényét, melynek aktualitását egyrészt lélektani vizsgálódásai adják, másrészt annak az időtlen korszellemnek a leírása, amely majd "kiforrja magából a forradalom borát".
"Mert az Ancien Régime minden csipkézett, édes és őszies szépsége (...) mind nem éri fel a Szabadság sós, tavaszi, édes fuvallatát" - írja, érzi örök tanulságul az 1780-as évekhez hasonló világégető időkben, 1943-ban, mielőtt ő maga is az embertelen pusztítás áldozatául esik a balfi kényszermunkatáborban.
Köszi Marka, hogy ezt ide is lejegyzetelted, és hogy az alkalmon is elmondtad! Örülök, hogy ilyen jót beszélgettünk, aminek mindenképp egy jó könyv volt az alapja (meg persze mi is, a beszélgetők :) Jó, hogy ezt szavaztuk meg, ki tudja, kezembe került volna-e ez a könyv valaha enélkül... Szóval az ilyenekért érdemes csinálni az alkalmakat! :) Köszi!
VálaszTörlésÉN KÖSZÖNÖM...!
VálaszTörlés:o)
Én sem olvastam volna el egyedül és hogy így beszélgetünk róla, sokkal tovább, talán örök életre könyvélmény marad. És közösségi élmény.
Szóval, én köszönöm...!
Öleléssel: Marka