Átadták a 2010-es irodalmi Nobel-díjat

XVI. Károly Gusztáv svéd király pénteken Stockholmban átadta az irodalmi Nobel-díjat és az őket illető díjakat a tudományos kategóriák győzteseinek.

Rövid méltató beszédében Per Wastberg svéd író "nehezen besorolható szerzőnek" nevezte az irodalmi Nobel-díj kitüntetettjét, a 74 éves perui Mario Vargas Llosát. "A huszadik századi társadalom történetét ragadta meg egy képzeletbuborékban" - mondta Wastberg.

Forrás: MTI

Trendi vagy nem?

Miután megtudtuk, hogy funkcionális analfabéták vagyunk, az is kiderült, nem érdemes könyvet venni karácsonyra az átlagmagyarnak, úgysem lesz elolvasva. Amely tény azt az irodalomelméleti paradoxont juttatja eszembe, hogy mű-e az a mű, amit nem olvas el senki?

Mert persze, a két állapot - "nem érti, amit olvas" és "nem olvas" - szorosan összefügg és nem csak azzal jár, hogy tuskónak nézik az embert. "Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni" - szól egy Mark Twain-idézet.

Tuskó?! Hiszen többen olvasnak ma mint öt éve, és azok többsége is fiatal! Sőt, az internetnek köszönhetően többet is olvasunk, mint korábban, szintén a fiatalok. Ez a tény, és sok más faktor - köztük a szövegértésre koncentráló újérettségi-követelmények - vezethettek oda, hogy a legutóbbi PISA-felmérés eredményei szerint a magyar gyerekek olvasási képességei már nem az afganisztániakéval vetekszenek, hanem az erős középmezőnyben az osztrák és svéd fiatalokéval.

A szövegértésből fakad a világ értése. És fordítva. Szövegértés=világértés. Ráadásul, ez csupán egyetlen aspektusa az olvasásnak! A világ nyitott könyv és kell tudni olvasni benne. A sorok között is, mert ahol az emberi tényező közrejátszik, ott semmi sem olyan egyértelmű és világos, mint a matematikában. Ezt gyakorolja az ember minden képzelt világban, amiről olvas. Amiben él, amíg olvas!

Egész gyerekkoromban és az egyetem alatt is sok könyvet "elfogyasztottam", majd évek teltek el úgy, hogy semmit. Leáldozóban a Gutenberg-galaxisnak? Én látom a végét, magamon is láttam, mégsem lenne jó, ha vége szakadna, mert valahol... az tényleg egy világ vége lenne.

Ezt a kérdést feszegeti az Index kiváló cikke is, amiből kiderül az is, hogy szeretünk műveltebbnek tűnni a valóságosnál, ugyanis "Jókait bemondani nem ciki".

Tehát, akkor mégiscsak trendi. Bár, amilyen nagy "kedvenc" az öreg mesélő, annyira nem olvassa senki, legfeljebb csak kötelezőként. Mert, valljuk be, nehéz elképzelni ennek a Harlequin "Super Romance" címlapnak az alapszituációját. Hol látunk mi ilyen vonzó, tetovált srácot a könyvtárban, akit megvadít az észbontóan szexi, vasalt szoknyás könyvtáros kisasszony? A helyzet finoman szólva is hipotetikus.

Az olvasási szokások változása és a lehetőségek tárházának bővülése elvitathatatlanul új kihívásokkal szolgál. De szexi vagy nem, trendi vagy nem, idejétmúlt vagy nem, én szeretnék olvasni. Könyvet. Valahogy ez tűnik helyesnek.

Szerb Antal: A királyné nyaklánca (2010. október-november)

"Aki nem élt a francia forradalom előtt, nem ismeri az élet édességét" - írta Talleyrand, a rafinált, Napóleon kora beli francia diplomata.

Szerb Antal is egész életen át tartó nosztalgiával fordult a XVIII., "a nők évszázada" felé. Régóta foglalkoztatta a királyné nyakékének témája, amit végül ebben a kísérleti műfajú regényben - "igaz történet" - vet papírra, gombolyít filozofikus, eszmetörténeti messzeségeken át.

A témát azért ez az - egyébként a tudomány által korábban már minden részletében feltárt - rokokó bűntény szolgáltatja, mert Szerb Antal szemében annak minden főbb szereplőjével és meglepő végkifejletével együtt magának a kornak és a nyugati történelem egyik legemblematikusabb eseményének, a "dicsőséges francia forradalomnak" ikonja. Példa, amin szemléletesen látszik, miért történt 1789-ben szükségszerűen az, ami.

Így, ha valaki szeretné átélni az élet XVIII. századi édességét, majd erjedését, legjobban teszi, ha elolvassa Szerb Antal lelkesedéssel írt esszéisztikus regényét, melynek aktualitását egyrészt lélektani vizsgálódásai adják, másrészt annak az időtlen korszellemnek a leírása, amely majd "kiforrja magából a forradalom borát".

"Mert az Ancien Régime minden csipkézett, édes és őszies szépsége (...) mind nem éri fel a Szabadság sós, tavaszi, édes fuvallatát" - írja, érzi örök tanulságul az 1780-as évekhez hasonló világégető időkben, 1943-ban, mielőtt ő maga is az embertelen pusztítás áldozatául esik a balfi kényszermunkatáborban.

gondola.hu - A magyarok negyede funkcionális analfabéta - Fülöp-szigetek: 9 millió

gondola.hu - A magyarok negyede funkcionális analfabéta - Fülöp-szigetek: 9 millió

Bűnös város

Ilyen a magyar film noir, kérem szépen! :)))

A továbbiak...

Gondolkodjatok időközben, mit olvasnátok legközelebb!
Azon is érdemes lenne, hogy ki vezeti a következő könyvklubot! :)

Itt pedig egy érdekesnek szánt szavazás, hogy még színesebb-szagosabb legyen a blog!
Járulj hozzá Te is, ahogy tudsz, bátran ragadj billentyűzetet!

A húsvéti tojás és a vendégszöveg

Legutóbb nem tudtam teljeskörűen elmagyarázni a húsvéti tojások mibenlétét, és emiatt egyesekben talán hiányérzet támadt. Ám ha megkukucskáljátok az alábbi leírást, minden világossá válik.

Akinek hirtelen nem egyértelmű ez az átvezetés a húsvét és a regény között: Kondor Vilmos vendégszövegeket épít a regénybe, ami egyfajta tisztelgés az általa nagyra becsült krimióriások előtt. Csak igazi ínyencek veszik észre az ilyen bújtatott információkat, és ez emlékeztetett arra a jelenségre, mikor programoknál, filmeknél és különösen húzó sorozatoknál rejtenek el ilyesmit a készítők az arra érdemeseknek (azoknak, akik képesek megtalálni).


Ezzel a képpel lehet, hogy nem kéne rontani a blog arculatán, de nemsokára húsvét! :)

Kondor Vilmos: Bűnös Budapest (2010. február)

Könyvklub - 2010. január

...amit február derekán tartottunk.

Érvelés

Valaki itt nagyon vicceset mondott...

De Amanda legalább nagyon érdekeseket mondott...

"Ha szépen mosolygok, talán nem veszik észre, hogy megint nem olvastam el..." :)

"Szemében különös fény villant..."

Irodalmi kvízbajnokság! Ha tudsz, ha mersz... :)

Most indul egy irodalmi kvíz az iwiw-en, csak nekünk! Még sosem próbáltam, szóval béta verzió. De aki közületek az ismerősöm, az elvileg kap hozzá meghívót. Aki meg nem, az méltatlankodjon (és jelöljön vissza/be), és akkor megpróbálom fölvenni őt is a bajnokságba. Nektek meg az alkalmazások közül kell fölvenni a KvízPart nevűt. Előre elnézést a technikai malőrökért, ráadásul az iwiwen sem fut mindig a dolog zökkenőmentesen... Remélem, azért vonzónak találjátok az ötletet! Ez a kör egy hétig tart, tehát jövő vasárnap délig.

Kondor Vilmos: Budapest noir (2010. január)

Az első...

2010. jan. 2-án, szombat délelőtt zajlott az első találkozónk. Kicsit féltem, de ahogy a fülembe jutó érdeklődésekből ("mit fogunk ott csinálni?") leszűrtem, más is!

Nos, öröm volt ilyen jó társasággal ilyen jó könyvről beszélgetni! Másfél óra vígan elrepült, sőt, végig szinte egymás szavába vágva. Egyik felvetés szülte a másikat, egyik teória vezetett a másikhoz.

Neked mi volt a "legmegrázóbb felismerésed"? Már hogy a regénnyel kapcsolatban.

(Itt hamarosan képek lesznek a taliról, remélhetőleg! :)

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

(Przemysl, 1915. november.)