Irodalmi kvízbajnokság! Ha tudsz, ha mersz... :)

Most indul egy irodalmi kvíz az iwiw-en, csak nekünk! Még sosem próbáltam, szóval béta verzió. De aki közületek az ismerősöm, az elvileg kap hozzá meghívót. Aki meg nem, az méltatlankodjon (és jelöljön vissza/be), és akkor megpróbálom fölvenni őt is a bajnokságba. Nektek meg az alkalmazások közül kell fölvenni a KvízPart nevűt. Előre elnézést a technikai malőrökért, ráadásul az iwiwen sem fut mindig a dolog zökkenőmentesen... Remélem, azért vonzónak találjátok az ötletet! Ez a kör egy hétig tart, tehát jövő vasárnap délig.

Kondor Vilmos: Budapest noir (2010. január)

Az első...

2010. jan. 2-án, szombat délelőtt zajlott az első találkozónk. Kicsit féltem, de ahogy a fülembe jutó érdeklődésekből ("mit fogunk ott csinálni?") leszűrtem, más is!

Nos, öröm volt ilyen jó társasággal ilyen jó könyvről beszélgetni! Másfél óra vígan elrepült, sőt, végig szinte egymás szavába vágva. Egyik felvetés szülte a másikat, egyik teória vezetett a másikhoz.

Neked mi volt a "legmegrázóbb felismerésed"? Már hogy a regénnyel kapcsolatban.

(Itt hamarosan képek lesznek a taliról, remélhetőleg! :)

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

(Przemysl, 1915. november.)